Ige:

Olvassuk el az 1Tim 4:1 A Lélek (Szt. Sz.) pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető szellemekre és gonosz szellemek (= démonok) tanításaira figyelmezvén.

Folytatjuk azt a nagyon fontos és időszerű kérdést, amit egy héttel ezelőtt elkezdtünk. Akkor többek közt arról volt szó 1., hogy e démonok általi hitetés felismeréséhez szellemi érettség szükséges, ami a gyülekezet közösségében érhető el az Ef 4. r.-ben leírt kegyelmi ajándékok által. 2. Szó volt arról is, hogy maradjunk hűségesek ahhoz a gyülekezethez, ahová Isten helyezett, azaz – ahogy Boáz mondta Ruthnak – ne menjünk szedegetni más mezőre, mert ez is veszélyeket rejt. 3. Leginkább az interneten, a közösségi oldalakon terjed sok megtévesztő vélemény és álhír. Ha ezekkel foglalkozunk, befolyással vannak a gondolkodásunkra, ami azt eredményezi, hogy előbb-utóbb elszakadunk a hittől. A sátán éppen ezt akarja! 4. Gondoljuk meg, hogy gonosz szellemi hatalmak ellen van harcunk, amihez fel kell vennünk Isten minden fegyverét, hogy megállhassunk. De e démoni tanításokra figyelve egyre jobban letesszük a fegyvert, és ez tragikus!

Most a következő kérdésekről lesz szó: Mit tegyünk? Mi a szellemi részegség, a bűvölés és a varázslás? Az Istentől küldött gonosz szellem és félreértett biztonság.

1.) Mit tegyünk?

Olvassuk el Ef 5:16-20. Gonosz napok vannak. Ha Pál apostol idejében már gonoszok voltak, mennyivel inkább most! Mit tegyünk? Azt olvastuk:

Áron is megvegyétek az alkalmatosságot (=kairosz), mert a napok gonoszok. Most, amikor a gonoszság terjedésének az ideje van, megragadva az alkalmas időt, tegyünk meg mindent azért, hogy megálljunk, el ne szakadjunk a hittől! Azaz:

1. Értsük meg, mi az Úr akarata. Azt olvastuk, hogy ha nem értjük meg, akkor esztelenek, ostobák vagyunk. Hát mi az Úr akarata most e gonosz napokban? Pl., az, hogy ne hallgassunk hitető szellemekre, és vegyük fel Isten minden fegyverét.

2. Teljesedjünk be Szt. Sz.-el. Vagyis életünk minden területe legyen a Szt. Sz. vezetése, ellenőrzése és fegyelmezése alatt. Ne zárjunk el előle semmit! Engedelmeskedjünk mindenben! Ha csak egyetlen területet is kivonunk az Úr akarata alól, akkor azon a ponton megsebesít a kísértő.

3. Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dicséretekben és szellemi énekekben. Miről beszélgetünk, és hogyan beszélgetünk mi hívők egymás közt? Ha tudunk is a világ eseményeiről, ha szóba is hozzuk, tegyük mellé az Igét. Az Ige fényében és Istent dicsőítő módon beszéljünk róla. Ne megrémülve, hogy mi lesz. Nem hibáztatva, különösen nem kárhoztatva másokat, pl., a vezetőket.

4. Hálákat adván mindenkor mindenekért. Hála, Isten dicsőítése csak akkor fakad fel a szívünkből, ha hiszünk, bízunk az Úrban, Aki még e démoni tanítások közt is képes megtartani, sőt előrébb vinni a szellemi életben.

2.) A szellemi részegség

Az efézusi levélében részegségről is olvastunk. Meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van. Természetesen egyeseket ez a veszély is fenyegethet. De beszél az Ige másféle részegségről is. A Szt. Sz. a józanság szelleme. De a hitető szellem elveszi az ember józanságát. Olyan lesz, mint a részeg, de nem bortól, hanem a gonosz szellem tanításától, annak a hatásától. 1Thess 5:5-7 Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé! Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok. Mert akik alusznak, éjjel alusznak; és akik részegek, éjjel részegednek meg.

A hétköznapi nyelvben szoktak arról beszélni, hogy valaki „agymosáson esett át”. Az agymosás szellemi részegség. Aki sok szeszes italt iszik, részeg lesz, aki sok hazug, démoni, tisztátalan tanítást és álhírt hallgat, vagy olvas, az agymosott, azaz szellemileg részeg lesz, és nem tud józanul gondolkozni. Ez a veszély a hívő embereket is fenyegeti, ha a világban sok helyen fellelhető hitető szellemi tanítást hallgatnak, arra figyelnek. A következménye: elszakadás a hittől.

A szellemi részegséggel együtt jár Isten haragja. Olvassuk el Jer 25:15-16 A szellemi részegség pohara, egyúttal a harag borának a pohara is. A nyugati világot megrészegítették a démoni tanítások, és nem veszik észre a miatta közelgő veszedelmet. A hitetés által megrészegedett hívő ember sem látja a következményt, a hittől való elszakadást, és annak következtében Isten fenyítését.

Bűvölés, igézés, varázslás is szellemi részegséget okoz. Babilonról mondja az Ige: Ézs 47:9 gazdag vagy a varázslásban, és sok nagyon igéző szózatod. Jel 18,23b-24: a te bűvöléseidtől eltévelyedtek mind a népek. És abban prófétáknak és szenteknek vére találtatott. Babilon az Isten ellen lázadó hatalmat jelenti. A bűvölés és igézés varázslást jelent, ami mögött démonok állnak. A céljuk: Megölni Isten népét. Ahogy olvastuk: abban prófétáknak és szenteknek vére találtatott. Ha valamely törekvés, tanítás, hír vagy álhír mögött látszik Istennek, J. Kr.-nak és a hívőknek a gyűlölete, az biztos, hogy démoni megtévesztés, és a célja az emberek agyának az átmosása, szellemi részegség elérése, hogy a népeket a krisztusi emberek kiirtására mozgósítsák. Biztosak lehetünk, hogy a gonosz végső célja az okkult dolgokkal foglalkozó emberek által is, Isten gyermekeinek az elpusztítása. Akkor is, ha nagyon szép és barátságos színben tünteti fel magát.

3.) Az Istentől küldött gonosz szellem

Megdöbbentő, hogy Isten is küldhet az emberre megtévesztő, gonosz szellemet. Persze ennek előzménye van, oka van, amire figyelnünk kell. Két példát említek.

1. Saul. 1Sám 16:14-15 És az Úrnak szelleme eltávozék Saultól, és gonosz szellem kezdé gyötörni őt, mely az Úrtól küldetett. És mondának Saul szolgái neki: Íme most az Istentől küldött gonosz szellem gyötör téged! Megdöbbentő eset! Saulon rajta volt az Úr Szelleme, hogyan lehet, hogy eltávozott tőle, és helyette Isten gonosz szellemet küldött rá? Úgy, hogy Saul varázslást és bálványimádást követett el, és mindkettő mögött gonosz szellemek voltak. 1Sám 15:23 Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király. Nem úgy űzött varázslást, mint Egyiptom varázslói, hanem az engedetlenségével. Nem úgy volt bálványimádó, hogy bálványszobor előtt hajolt meg, hanem ellene szegült Istennek. Az engedetlensége után nem alázta meg magát, ragaszkodott a királysághoz, amit Isten már elvett tőle. Ezután küldte Isten rá a gonosz szellemet, ami gyötörte, nyomorúságossá tette az életét. Aztán eljött az idő, amikor elment Saul az endori halottidéző asszonyhoz is!

2. Akháb. Ő is király volt Izraelben. Ő is engedetlen és bálványimádó volt. Isten döntött felőle, hogy meg kell halnia. Mikeás prófétának az Úr feltárta, hogyan folyt ez le Isten színe előtt. Olvassuk el 1Kir 22:19-22.

A szememben ez még félelmetesebb eset, mint Saulé, mert az Úr 400 prófétáját csalta meg a hazug szellem, mégpedig az Úr engedelmével, sőt az Úr akaratából! Mi ennek az üzenete a számunkra? Lehet-e ilyen eset most? Lehet!

Olvassuk el 2Kor 11:1-4. Pál ezt hívőknek írta, a korinthusiaknak. A hívők is vehetnek más szellemet? A Kr. menyasszonya is? Igen! Hogyan? Úgy, hogy olyanokra hallgatnak, akik más Jézust prédikálnak, és más evangéliumot. Langyos evangéliumot, könnyű evangéliumot, és olyan Jézust, aki semmit nem kíván tőlünk. Nem kívánja, hogy tagadjuk meg magunkat, vegyük fel a keresztet, adjuk halálba az életünket. Olyan Jézust, aki elnézi, ha csak vallásoskodunk, ha csak a szánkkal közeledünk Felé, de a szívünk távol van Tőle. Olyan Jézust, akinek nem számít, ha vétkezünk, mindent elnéz, mindent megbocsát anélkül, hogy megtérnénk és bűnbánatot tartanánk. Az ilyen Jézus és ilyen evangélium következménye lesz, hogy más szellemet vesz valaki, és elszakad a hittől.

A mai idő hasonló Akháb idejéhez. Olvassuk el 1Kir 18:17-21.

Az Úr 400 prófétája mellett volt Baálnak 450 prófétája, és Aserának 400 prófétája, akik a Jézabel asztaláról éltek. Jézabel pogány király lánya volt, akit Akhábnak nem lett volna szabad feleségül vennie, mert behozta a bálványimádást. A világgal való összekeveredés elkerülhetetlen következménye ma is az, hogy e világ gonosz szellemisége kárt okoz a hívőkben, megrontja a gondolkodásunkat, kétfelé sántikálunk, mert más színben tünteti fel J. Kr.-t, mint Aki valójában!

4.) Félreértett biztonság. Ez is az említett más evangéliumnak és más szellemnek a következménye. A lényege az, hogy valaki Isten kijelentett igazságainak csak egyik részét veszi figyelembe, pl., Isten jóságát és szeretetét. A nekünk szóló intést, vigyázásra való felszólítást már nem. Pedig az utolsó időre nézve azt mondta az Úr: Márk 13:33 Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok; De van, aki úgy véli: Isten szeret, majd Ő figyel és vigyáz rám, én úgysem tudok magamra vigyázni, ne is erőlködjek. De ez nem így van! Az igaz, hogy Úr vigyáz rám, de nekem is vigyáznom kell!

Említek egy példát. Kol 1,13 megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába. Van, aki úgy gondolkozik, hogy ez azt jelenti: Hívő lettem, és mindig a világosságban járok. De más dolog a sötétség uralma alatt élni, és megint más sötétségben járni. Az igaz, hogy a hívő már nincs a sötétség uralma, hatalma alatt, de ha nem vigyáz, a sátán megcsalhatja, és akkor már a sötétségben jár. 1Ján 1,6-7: Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekesszük. Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással… A hívők tehát járhatnak világosságban, de sötétségben is! J. Kr. azt mondta: Ján 8:12 Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben. De ha nem az Urat követjük, akkor igenis sötétségben járunk, aminek következménye van. Ján 12:35 aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.

Befejezem:

A napok gonoszak! Fizessünk meg minden árat azért, hogy az Úrral járjunk! Értsük meg, mi az Úr akarata, és ne vallásos, langyos életet éljünk, hanem teljesedjünk be Szt. Szellemmel! Engedelmeskedjünk az Úrnak, nehogy varázslás vagy bálványozás bűnébe essünk, és gonosz szellemi befolyás alá kerüljünk! Kövessük az Úr Jézust, és akkor nem járunk sötétségben! Akkor nem tévelygünk és nem szakadunk el a hittől.

Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk! A napok gonoszak. Kérünk, őrizz meg, hogy józanok maradjunk. Köszönjük Igéd figyelmeztetését, de köszönjük a Te biztatásodat is, hogy az Úr Jézussal, az Ő világosságában haladva célba érünk. Ámen

Befejezésül énekeljük el a 222. sz. ének 1., 4. és 7. versét: Ó, segíts én Uram…